II. ETH Konferencia

Elnök:

Prof. Dr. Trócsányi László
egyetemi tanár
Károli Gáspár Református Egyetem

Társelnök:

Dr. Sulyok Márton
adjunktus
Szegedi Tudományegyetem

EU-közjog: Unió – Állam – Polgár

Az Európai Unió joga alapvetően közjog. Egyrészt az önálló jogrendszeri jelleg, másrészt az állam számára megfogalmazott parancsok, harmadrészt a belső intézményi rendszer és eljárásrend eleve közjogivá tették a közösségi jogot. Mindeközben pedig a bírósági ítélkezési gyakorlatának megfelelően először az egyéni alapjogok védelme, majd az általános alkotmányos elvek területén is jelentős fejlődésnek indult egy esetjogi alapú alkotmányos jellegű jogterület az önálló jogrendszeren belül, amelyet maga a bíróság egyfajta alkotmányos alapchartaként jellemzett. A politikai integráció elindulásával már a bővülő hatáskörök miatt egyértelműen közjogivá vált az integráció joga, az uniós jog: megjelent az uniós polgárság, az alapjogvédelem első szerződéses elemei, továbbá a szuverenitáshoz rendkívül szorosan kapcsolódó területeken: monetáris politika, bírói együttműködés, külügyi együttműködés, kapott hatásköröket az Unió. Ezzel kezdetét vette az általános gondolkodás a polgárok és az Unió (uniós polgárság, demokrácia) és a tagállamok és az Unió (szubszidiaritás és arányosság, nemzeti önazonosság) kapcsolatáról is.

Az uniós közjog ugyanakkor jelenlegi fejlődési szintjén számos vitát szít. E vitákra pedig gyakorlatilag lehetetlen egy mindenre jó választ adni, hiszen a szerződésmódosítás, amely általános érvényű megoldást jelentene, elképzelhetetlen a tagállamok közötti jelenlegi megosztottság mellett. Ennek következtében egyre nagyobb szerep hárul a jog alkalmazóira és értelmezőire, így különösen a bíróságokra. Az uniós bíróság ítélkezési gyakorlata – talán részben a külső: tagállami és strasbourgi korlátok egyre erősebb megjelenése miatt vagy ennek ellenére – megkeményedett, a hatvanéves gyakorlat fenntartására épül: az uniós jog egységes, hatékony és elsőbbséget élvező alkalmazását tartja egyedül szem előtt. Az úgynevezett bírói párbeszéd így egyirányú. Az uniós intézmények részéről ugyanakkor töretlen a törekvés az egyre szorosabb integráció iránt, amely immár egyre gyakrabban téved olyan társadalmi kérdések területére, amely politikailag, de alkotmányosan is megosztóak. Látható a feszültség a politikai erők és a tagállamok meghatározott csoportjai között.

Ilyen jogi és politikai háttér előtt egyre erősödő fényben jelenik meg az a közjogi játszma, amely tehát bár általános és elvont elvek, sőt több esetben értékek mentén zajló küzdelmet mutat, mégis kifejezetten gyakorlati hatása van a mindennapos uniós működésre. Az Európai Unió közjogát vizsgáló szekció feladata így az Európai Unió és a tagállamok, valamint az Európai Unió és a polgárok kapcsolatának jogi elemeit vizsgálni: az egység és sokféleség, a hagyományos alkotmányos pillérek (szuverenitás, demokrácia, jogállamiság) fejlődése, átalakulása tengelyén úgy elméleti, mint leginkább az egyes jogkérdések megválaszolásának nehézségével szembesülve gyakorlati megközelítésben.

Elnök:

Prof. Dr. Tarrósy István
egyetemi tanár
Pécsi Tudományegyetem

Társelnök:

Dr. Szaniszló Réka
adjunktus
Szegedi Tudományegyetem

Az ETH 2024-ben megalakult Migráció és Afrika-tanulmányok műhely az interdiszciplinaritás platformja, ahol a politikatudomány, a nemzetközi kapcsolatok, az állam- és jogtudomány, a gazdaságtudomány, a szociológia, a kulturális antropológia, a néprajz, a történelem és a nyelvészet átfogóan vizsgál nemzetközi migrációt és az afrikai kontinenst érintő kérdéseket. A műhely célja, hogy összekapcsolódási teret biztosítson azon hazai kollégáknak, akik az afrikai kontinens különböző térségeit, országait, népcsoportjait kutatják, valamint akik a nemzetközi migrációs tanulmányok szakértői.

A Migráció és Afrika-tanulmányok műhely tematikus kérdései:

• Afrika régi és új típusú biztonsági kihívásai
• Humanitárius segítségnyújtás és fejlesztési programok
• Államfejlődés és regionalizmus
• Intrakontinentális migráció
• Afrikaiak a globális migrációban
• Diaszpórák
• Külső aktorok szerepvállalásai Afrikában

Elnök:

Prof. Dr. Mezei Péter
egyetemi tanár
Szegedi Tudományegyetem

Társelnök:

Dr. Hohmann Balázs
adjunktus
Pécsi Tudományegyetem

CÉLKITŰZÉSEK

A digitális, különösen az ún. romboló vagy felforgató technológiák robbanásszerű elterjedése közvetlen hatást gyakorol a fennálló társadalmi, gazdasági és jogi keretekre nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Internet, elektronikus kereskedelem, platformgazdaság, mesterséges intelligencia, decentralizált rendszerek, kriptovaluták – mind-mind apró szeletei a digitális technológia-vezérelt társadalmunknak. Az ezek segítségével elérhető szolgáltatások, üzleti modellek, eszközök egyszerre gyakorolnak pozitív és negatív hatásokat, amelyek megértése, valamint a rájuk adható válaszok feltárása rendszerszintű és adott esetben interdiszciplináris megközelítést igényel. Ennek megfelelően a műhely – mely mindezeknek megfelelően egyaránt nyitott a jogi, gazdasági és más társadalomtudományi területek kutatói számára – arra törekszik, hogy a különböző tudományterületek ismereteinek a szintetizálásával igyekezzen olyan válaszokat találni, amelyek egyszerre képesek biztosítani a társadalmi egyensúlyt, a jogi kiszámíthatóságot és a gazdasági stabilitást.

Elnök:

Dr. Kovács Péter
egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem

Társelnök:

Dr. Varga Beatrix
egyetemi docens
Miskolci Egyetem

A műhely célja a szociálpolitika, családpolitika, demográfia, társadalomstatisztika aktuális kérdéseinek áttekintése, szakmai diskurzusok, műhelybeszélgetések folytatása, fiatalkutatók pályájának segítése, kooperációs tevékenységek, oktatási aktivitások, tananyagfejlesztések előmozdítása, disszeminációs rendezvények szervezése kutatók, szakmai szervezetek, állampolgárok bevonásával.

Elnök:

Dr. Ferkelt Balázs
egyetemi docens
Budapesti Gazdasági Egyetem

Társelnök:

Dr. Németh Gabriella
Tudományos Főmunkatárs
Szegedi Tudományegyetem

Az Európai Unió a 2000-ben és 2010-ben meghirdetett versenyképességi stratégiái (Lisszaboni stratégia, Európa 2020) ellenére a 2020-as évekre egyrészt egyre nagyobb versenyképességi hátrányba került az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, másrészt az utóbbi két évtizedben Kína is egyre erősebb kihívójává vált Európának a versenyképesség terén.

Műhelyünk célja, hogy elemezze az Európai Unió versenyképességének helyzetét, azonosítsa a főbb problémákat, kihívásokat és konkrét javaslatokat tegyen a versenyképesség javítását célzó intézkedésekre, programokra. Vizsgálataink kiterjednek a versenyképesség közgazdasági, jogi szabályozási és közigazgatási dimenzióira egyaránt.

Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében a következő témákkal tervezünk kiemelten is foglalkozni:

• A versenyképesség európai dimenziói;
• Az európai növekedési modell problémái;
• A belső piac továbbfejlesztésének lehetőségei, közgazdasági és jogi dimenziói;
• A termelékenység növelésének lehetséges útjai;
• A kutatás-fejlesztés aktivitás fokozásának lehetőségei az Európai Unióban;
• A digitalizáció szerepe a versenyképességben;
• Vállalkozásalapítás, vállalkozásfejlesztés és vállalkozásösztönzés az Európai Unióban;
• Európai gazdasági és jogi versenyképességi stratégiák;
• A közbeszerzések versenyképességi hatása;
• Versenyjogi és fogyasztóvédelmi hatások a versenyképességre.

Várjuk a műhely munkájába bekapcsolódni kívánó szakértők, oktatók, kutatók jelentkezését. Nagymértékben törekszünk az interdiszciplinaritásra, ezért egyaránt várjuk a gazdaságtudományban, jogtudományban, államtudományban, nemzetközi kapcsolatokban jártas kollégák jelentkezését, így lehetővé téve a minél szélesebb tudományos párbeszédet a versenyképességgel és a gazdasági fejlődéssel összefüggő komplex kutatási szakterületeken.

Elnök:

Dr. Kovács György
egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem

Társelnök:

Dr. Sávai Marianna
adjunktus
Szegedi Tudományegyetem
savai.marianna@eco.u-szeged.hu

A 2008-ban kezdődött pénzügyi, fiskális és gazdasági válság megmutatta, hogy a makrogazdasági, fiskális és pénzügyi egyensúlytalanságok egymással szorosan összefüggnek, nem csak a nemzeti gazdaságokon belül, de európai uniós szinten is, az euróövezet országai esetében pedig különösen. A COVID-válság és a 2022. évtől kibontakozó energia- és inflációs válság pedig ismét felszínre hozta az európai gazdaságok sérülékenységét és előtérbe helyezte a makrogazdasági, monetáris és fiskális politikák újragondolását.

Az Európa-tanulmányok hálózat Gazdasági kormányzás és monetáris politika műhelye az alábbi témákra fókuszálva kívánja együttműködését folytatni.

1. Gazdasági és fiskális felügyelet:
   A Stabilitási és Növekedési Paktum szerepe, a tagállami fiskális politikák EU általi ellenőrzése, az EU szempontjainak figyelembevétele a nemzeti költségvetési eljárások keretében. A tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikáinak koordinációja, a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítását szolgáló eszközök, a fenntartható államháztartás és növekedés biztosítása, a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását biztosító integrált felügyeleti keret.
2. Monetáris politika:
   A Központi bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank szerepe, az EKB monetáris stratégiájának kialakulása és változásai, az árstabilitási cél, az integrált analitikai keret, a gazdasági illetve monetáris és pénzügyi elemzés jelentősége, a transzmissziós mechanizmusok működése, a környezeti fenntarthatóság szempontjainak megjelenése. A monetáris politikai eszközrendszer változása: a konvencionális (nyíltpiaci műveletek, rendelkezésre állás, kötelező tartalék) és nem konvencionális (eszközvásárlási programok, végleges értékpapír-adásvételi művelet, transzmisszióvédelmi eszköz, előremutató iránymutatás, hosszú lejáratú refinanszírozási műveletek) eszközök változó szerepe.
3. Bankunió:
   A felügyelettel és a pénzügyi válságkezeléssel kapcsolatos felelősség uniós szintű összehangolásának lehetőségei és keretrendszere, az egységes felügyeleti mechanizmus kialakítása és működése tapasztalatai, az egységes szanálási mechanizmus, az Egységes Szanálási Testület és a nemzeti szanálási hatóságok szerepe, a banki tőkekövetelményekre vonatkozó irányelvek és rendeletek fejlődéstörténete, az európai betétbiztosítási rendszer kialakításáról szóló viták.

Elnök:

Prof. Dr. Kengyel Ákos
egyetemi tanár
Budapesti Corvinus Egyetem

Társelnök:

Dr. Fejes Zsuzsanna
egyetemi docens
Szegedi Tudományegyetem

Az integrációs folyamat egyik legfontosabb stratégiai kérdése az egyes országok és régiók között fennálló fejlettségi különbségek mérséklése és a kevésbé fejlett térségek felzárkózásának előmozdítása. A fejlettségi különbségek csökkentése különösképpen fontos feladat a 27 tagországgal működő unió esetében, hiszen a taglétszám bővülésével az egyes országok és régiók közötti fejlettségi különbségek jelentősen növekedtek. Az Európai Unió sikeres fejlődésének meghatározó tényezője a regionális fejlettségi különbségek kezelésére alkalmas hatékony keretek kialakítása. A sikeres felzárkózási folyamat a piaci erők szabad érvényesülését segítő közös intézkedések mellett az unió szintjén működő regionális politikai támogatási rendszer kialakítását igényelte. Ha az Európai Unió fő céljaként nem vállalná fel a jövedelem- és életszínvonalbeli különbségek csökkentését, akkor ezzel az egész integráció jövője kerülne veszélybe, hiszen az unió különböző régióiban élő emberek számára hosszabb távon elfogadhatatlanná válna az az állapot, hogy jelentősen eltérő feltételek között éljenek.

Az EU-ban a „kohézió” fogalma hordozza magában a stratégiai célt: a regionális szinten meglévő gazdasági-társadalmi különbségek és területi egyenlőtlenségek csökkentését. Az EU regionális (vagy más néven kohéziós) politikája jelenti azt a területet, amelynek keretében a kohézió erősítése érdekében uniós szintű transzfermechanizmus alakult ki. A közös regionális politika keretében nyújtott támogatások mindenekelőtt a kedvezőtlenebb helyzetű, elmaradott, illetve strukturális problémákkal küzdő régiók versenyképességének növelésére koncentrálnak. Az elmaradottabb régiók foglalkoztatási körülményeinek javítása és gazdasági potenciáljának erősítése tekinthetők a legfontosabb tényezőknek a kohézió ellenében ható tendenciákkal szemben. Fontos hangsúlyozni, hogy az uniós szintű regionális politika nem jóléti transzfermechanizmus, hanem a fejlődési kilátásokat befolyásoló körülmények javítására irányuló támogatási rendszer. Lényeges, hogy a kohéziót előmozdító intézkedések nem a szabad piac elve által vezérelt európai uniós politikák helyett fogalmazódnak meg, hanem azokkal párhuzamosan kerülnek alkalmazásra: a kohéziós intézkedések a beavatkozásnak tett engedményt jelentenek, de a piac vezérelte általános keretek között.

A kohéziós politika céljai közé tartoznak az európai területi együttműködések is, amelyek nemzeti határokon átnyúló és közös megoldást igénylő problémákat hivatottak rendezni, az együttműködésen alapuló kormányzás javításával, a kihasználatlan növekedési lehetőségek kiaknázásával, egyidejűleg erősítve az Európai Unió átfogó és harmonikus fejlődését célzó együttműködési folyamatot.

A kohéziós politika – amellett, hogy eleget tesz a régiók megsegítésére irányuló hosszú távú céljainak – az elmúlt években olyan rugalmas szakpolitikának bizonyult, amely képes válság idején is támogatást nyújtani a tagállamok és régiók számára.

A műhely keretében kiemelten kívánunk foglalkozni az uniós források felhasználásában szerzett tagországi tapasztalatok elemzésével, a támogatások fejlődésben játszott szerepének vizsgálatával. Vizsgáljuk az európai területi együttműködések kialakításának lehetőségeit, intézményi formáit és a határokon átnyúló jogi és adminisztratív akadályok felszámolását célzó uniós eszközöket és megoldásokat. Jó gyakorlatok bemutatásán keresztül kívánunk hasznosítható tanulságokat megfogalmazni a felzárkózást legjobban előmozdító fejlesztéspolitikai intézkedések kialakításához és az uniós kohéziós politikai támogatások jövőbeli szabályozási kereteinek kívánatos reformjához kapcsolódóan.

Elnök:

Dr. Pálvölgyi Tamás
egyetemi docens
Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Társelnök:

Szalmáné Dr. Csete Mária
egyetemi docens
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A fenntarthatósági átmenet tudományos megalapozása, közpolitikai integrálása és gyakorlati megvalósítása az uniós tagállamok kiemelt témaköre. A fenntarthatóság interdiszciplináris jellege, társadalmi-gazdasági jelentősége átfogó, holisztikus megközelítést igényel, melynek spektrumából a klímaváltozás megelőzését, a fenntartható energiagazdálkodást és a klímaadaptációt helyezzük a Műhely fókuszába.

A klímaváltozás megelőzésének, azaz a dekarbonizációnak egyik kulcs területe a fenntartható energiagazdálkodás. A műhely keretében vizsgáljuk majd a fenntartható energiaátmenet indikátor-alapú mérhetőségét, tagállami, és városi léptékű előrehaladási indexek bevezethetőségét.

Jelentős hangsúlyt helyezünk a klíma-energia-fenntarthatóság témakör innovációs aspektusaira. Vizsgáljuk az energiagazdálkodás technológiai innovációit, különös tekintettel az épületek energetikai korszerűsítésére, a decentralizált megújuló-alapú hő- és villamosenergia termelésre, az energiatárolás különböző módozatainak energia- és klímapolitikai vonzataira. Szintén vizsgáljuk az „okos” rendszerek, a mesterséges intelligencia és „big data” alkalmazási lehetőségeit. Külön fókuszt kívánunk helyezni a klímaadaptációhoz kapcsolódó szakpolitikai innovációkra, mint például a különböző térségi szintekre kidolgozott kockázat-alapú, integrált klímastratégiákra, több ágazatot és széles körű érintetti kört átfogó komplex és holisztikus közpolitikai/ irányítási mechanizmusokra (multi-level governance).

Szintén kitérünk a fenntartható energiaátmenet és a klímaadaptáció társadalmi aspektusaira és társadalmi innovációira. Ennek keretében foglalkozunk az energia-közösségekkel, az energia-tudatos és a fenntarthatóság iránt elkötelezett vállalat- és településvezetéssel, „jó kormányzással”, valamint a fogyasztói magatartással és a fenntartható(bb) életmóddal kapcsolatos szemléletformálással. Külön hangsúlyt helyezünk az energiaszegénységgel, illetve a klímaváltozás által leginkább sújtott társadalmi csoportok jólétével kapcsolatos szociális szempontok megvitatására.

Végül a munkacsoport keretében elemezzük a fenntarthatóság-klíma-energia kölcsönkapcsolati rendszer „külső” szakpolitikai vonatkozásait. Ennek keretében az egyik központi szakpolitikai kérdés az energiafüggőség mérséklése, illetve az energia-szuverenitás közérdekűségének kérdése, valamint az EU tagállamok energia-mix megválasztásának helyzete és kilátásai. Európai szinten és Magyarországon is aktuális kérdés az energia-klíma „ügyek” biztonsági és biztonságpolitikai aspektusai. A munkacsoport e kérdésekben párbeszéd-platformot, vitafórumot szándékozik biztosítani.

A Fenntarthatóság, Klíma és Energiapolitika Műhely tevékenységének lényege a szakmai dialógus. Terveink szerint olyan tematikus hálózatot hozunk létre, ahol a klíma-energia-fentarthatóság metszéspontjában érdemi párbeszéd és partnerség-építés indulhat. A műhely lehetővé teszi a témakörben a kutatói kapacitások felmérését és gyarapítását és a műhely tartós működése révén a tematikus tudomány potenciál hálózatos megerősítését.

Elnök:

Dr. Ördögh Tibor
egyetemi docens
Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Társelnök:

Lőrinczné Dr. Bencze Edit
főiskolai tanár
Kodolányi János Egyetem

A műhely szakmai fókusza kettős. Egyrészt az Európai Unió szomszédságpolitikája jelenti, melyben olyan kutatásokat kívánunk megvalósítani, melyek a kedvezményezett országok (Keleti partnerség és Déli szomszédság államai) reformjait mutatja be. Az európai szomszédságpolitika keretet biztosít ahhoz, hogy az EU hatékonyabb és szorosabb partnerségi kapcsolatot építsen ki keleti és déli szomszédaival. Az együttműködés alapját a közös érdekek és a két fél által meghozott intézkedések képezik. A részszakpolitika célkitűzései a következők: 1) A szomszédos országok stabilitásának javítása a gazdasági fejlődés, a foglalkoztathatóság és ifjúságügy, a közlekedési és az energetikai összeköttetések, a migráció, a mobilitás és a biztonság révén. 2) A jó kormányzás, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok jelentette uniós alapértékek előmozdítása. 3) A regionális szintű együttműködés elősegítése: Keleti partnerség, Unió a Mediterrán Térségért.

Másrészt a bővítéspolitika középpontjában álló Nyugat-Balkán, Törökország és keleti államok európaizácóját vizsgálja. A bővítési folyamat során az Európai Unió segítséget nyújt a belépni kívánó országoknak, hogy teljesíteni tudják az előírt koppenhágai kritériumokat, és végre tudják hajtani az ehhez szükséges gazdasági és demokratikus reformokat.

A bővítéspolitika céljai a következők:

1. A béke és a stabilitás megerősítése az EU határaihoz közel eső régiókban.
2. Hozzájárulás a lakosság életminőségének javításához a határokon átívelő integráció és együttműködés révén.
3. Az európai vállalatok és magánszemélyek jólétének növelése és lehetőségeinek bővítése.
4. Az unióhoz csatlakozni kívánó országok reformjainak figyelemmel kísérése és támogatása, összhangban az EU értékeivel, jogszabályaival és normáival.
5. A reformok eredményeinek tartósnak, fenntarthatónak és visszafordíthatatlannak kell lenniük.

Multidiszciplináris tudományos megközelítést alkalmazva a politikatudomány, a nemzetközi kapcsolatok, az Európa-tanulmányok, a közgazdaságtan és más tudományterületek eredményeit kívánjuk összegezni.

Elnök:

Prof. Dr. Molnár Anna
egyetemi tanár
Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Társelnök:

Dr. Gálik Zoltán
egyetemi docens
Budapesti Corvinus Egyetem

A Biztonság- és védelempolitika műhely célja, hogy megvitassa és bemutassa az EU közös biztonság- és védelempolitikájával (KBVP) kapcsolatos főbb vitákat, kezdeményezéseket és folyamatokat. Az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége, a 20 éves magyar EU tagság és az Európai Unió közös biztonság- és védelmi politikájának 25. évfordulója kiváló alkalmat adnak arra, hogy áttekintsük e rendkívül különleges szakpolitikai terület Európai Unión belüli főbb folyamatait. Az elmúlt évtizedben nem csupán a KBVP stratégiai keretrendszere, döntéshozatali folyamatai, intézményrendszere és válságkezelési struktúrái fejlődtek, hanem többször megjelent az Európai Védelmi (és Biztonsági) Unió gondolata és az európai stratégiai autonómia koncepciója is.

Az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió rávilágított az európai védelmi ipar széttagoltságában és az alulfinanszírozottságában rejlő gyengeségeire. Az Európai Tanács tagjai 2022. március 11-én versailles-i informális találkozójukon elkötelezték magukat az Európai Védelmi Technológiai és Ipari bázis megerősítése mellett, és kérték, hogy az Európai Bizottság folytassa a tervezést ezen a szakpolitikai területen. Az ukrajnai háború nagy kihívás elé állította az amúgy is alulméretezett és problémákkal küzdő európai védelmi ipart. Mivel a növekvő kereslet és az eszközhiány az EU-n kívüli beszerzésekhez vezetett, és így hátráltatta az európai védelmi technológiai és ipari bázisra vonatkozó európai célok elérését, az Európai Bizottság 2022-től két jogi ösztönzőt javasolt a közös beszerzések érdekében, 2024-ben pedig elkészült az EU első védelmi ipari stratégiája.

A Biztonság- és védelempolitika műhely kutatásokat vár a közös biztonság- és védelempolitika következő területeivel kapcsolatban:

• a KBVP válságkezelési eszközrendszerének fejlődése (különös tekintettel gyorstelepítésű kapacitás – RDC felállítárára)
• az Európai Védelmi Technológiai és Ipari bázis megerősítése érdekében tett intézkedések és javaslatok
• az európai stratégiai autonómiával és az európai védelmi unióval összefüggő javaslatok
• a KBVP válságkezelési eszközeit és a védelmi ipar fejlesztését segítő finanszírozás kérdése
• a KBVP-vel összefüggő intézményrendszer és döntéshozatali folyamatok fejlődése
• az EU és a NATO kapcsolata

Ezek a kérdések az elmúlt években az Európai Unió közvetlen és tágabb szomszédságában zajló fegyveres konfliktusokkal (hagyományos és hibrid hadviselés) egyre jelentősebbé váltak.

Elnök:

Prof. Dr. Koller Boglárka
egyetemi tanár
Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Társelnök:

Prof. Dr. Arató Krisztina
egyetemi tanár
Eötvös Loránd Tudományegyetem

Az Európai Unió politikai rendszerének is legfontosabb szereplői az egyének, vagyis az európai uniós polgárok. A második világháború után létrehozott európai integráció azonban sajátos építkezési módot választott magának. Nem a hat alapító tagállam polgárainak egységes és közös akarata révén, alulról jövő kezdeményezésekkel jött létre, hanem az alapító atyák és az akkori elitek által megálmodott, kitalált, felülről létrehozott struktúraként. E gyakorlat az integráció aranykorát jelentő 1950-es, 1960-as években sem változott, az Európai Közösség vezetői és intézményei nem törekedtek arra, hogy az egyre több szakpolitikai területen megvalósuló integrációt a polgárok felől is megerősítsék. Csak az az 1970-es évektől, részben az olajválságok által okozott integrációs megtorpanás, és társadalmi törésvonalak mélyülése miatt, és a megújulás szükségszerűsége okán, azonban mindez megváltozott. Az Európai Közösség polgárai fokozatosan a politikai rendszer fókuszába kerültek. A Maastrichti Szerződés következtében az 1990-es évektől az egyének, mint uniós polgárok vesznek részt az Európai Unió működésében, egyre inkább véleményt alkotva az integrációs folyamatokról, az európai ügyekről, sokszor kételkedve, kifejezve a szkepticizmusokat is egy-egy ambiciózus kezdeményezésről és kritizálva annak szakpolitikai vagy politikai komponenseit, és végső soron befolyásolva is az Európai Unió jövőjének alakítását. Bár európai démosz létrejöttéről az Európai Unióban még nem beszélhetünk, az európai uniós polgároknak több lehetősége is van az európai integráció ügyeinek az alakítására, a jövő formálására, ezért érdemes a politikai, intézményes és szakpolitikai folyamatokra az ő szemszögükből is rátekinteni.

E műhely fókuszában az európai polgárok állnak, az ő véleményük és aktív részvételük az Európai Unió politikai rendszerében és az egységfolyamat alakításában. A műhely a legtágabb értelemben kívánja e kérdéskört körüljárni. Kezdve a nemzeti és európai identitások összefüggéseinek komplex vizsgálatával, beleértve a kisebbségek azonosságtudatát és érdekérvényesítési lehetőségeit, az európai közvélemény alakulásának az elemzésén át, szinten ide értve a tagállami és uniós intézményekbe vetett bizalmat, az uniós intézményrendszer és a polgárok közvetlen kapcsolódását, mint például az EP választásokat és választói részvételt vagy az európai polgári kezdeményezéseket, valamint az integrációhoz kapcsolt politikai és társadalmi attitűdök, narratívák és diskurzusok értelmezését, az integráció európai polgárok által vélt hasznosságát, de ugyanúgy az egyes uniós szakpolitikákról vagy válságkezelési metódusokról alkotott közvélemény komparatív vizsgálata is a műhely fókuszába tartozik.

Kulcsszavak: európai identitás, nemzeti identitás, narratívák, közvélemény, intézményi bizalom, kisebbségek, integráció hasznossága, EP választások, európai polgári kezdeményezés, EU jövője